A modernizmus és az organikus dizájn találkozása
Számos építész tervezett épületeken kívül bútorokat is. Le Corbusier például három kategóriába sorolta a berendezési tárgyakat: les besoins-types, les meubles-types, les objets en membres humains. Magyarul nagyjából ez annyit jelent, hogy megkülönböztetett típusszükségleteket, típusbútorokat, valamint olyan tárgyakat, amelyek az emberi test (a végtagok) meghosszabbításaként, kiterjesztéseként funkcionálnak. A dán építész Verner Panton az ergonómiát helyezte munkája középpontjába, amikor 1967-ben megalkotta a világ első formára öntött műanyag székét a Pantonstolent.
1956-ban Eero Saarinen, a modernista építészet egyik legmeghatározóbb alakja, megalkotta a ma Tulip chair, azaz Tulipán szék névre hallgató bútordarabot, az első egylábú széket.
A szék egyértelműen a modernista stílus jegyeit hordozza magán. Az akkoriban még szokatlan anyaghasználatnak és formavilágnak köszönhetően a Star Trek című sci-fi tv sorozat Enterprise nevű űrhajóján is találkozhattunk vele. De mitől válik egy első ránézésre egyszerű bútor kortalanná?
Eero Saarinen így fogalmazott a kollekcióról:
Egy tipikus belső térben a székek és asztalok lábazata csúnya, átláthatatlan és békétlen világot alkot. Le akartam számolni a lábak okozta káosszal. Azt akartam, hogy a szék ismét egyetlen, összefüggő dolog legyen.
A terveket eredetileg "Pedestal Group" névvel illették, ami Talapzat-csoportot jelent, utalva itt a szék lábainak egy letisztult oszlopra cserélésére. Ezt a nevet azonban a legendás Knoll bútorgyártó cég és Saarinen a sokkal természetközelibb "Tulip chair", azaz Tulipán székre cserélték, ezzel is tükrözve a dizájn természetből merített inspirációit.
Saarinen egyik célja az 1950-es évek amerikai otthonokra jellemző padlószinti vizuális zaj csökkentése volt. A szék egyetlen lábból, egy kehely formájú talapzatból áll, amely szinte tartóoszlopként egybesimul a szék ülőkéjével, mintha azok valóban egyetlen anyagból nőttek volna ki.
A szék alumínium talppal és üvegszálas vázzal készült, amelyet bőr- vagy szövetkárpitozású párnák tesznek egésszé. Eero Saarinen célja az volt, hogy az egész alkotás egy anyagból legyen formára öntve, azonban technológiai és kivitelezési akadályokba ütközött. A szék dizájnjának inspirációja a, földből kibújó virág motívuma alapozta meg az egységességre való törekvést. Hogy ezt a vizuális célt elérjék, az alsó és felső részeket műanyag rilsan bevonatottal látták el, így semlegesítve a az alumínium talapzat és az üvegszálas váz anyagbeli kontrasztját.
A stílusos anyaghasználat, a merész dizájn, valamint a tervező vízióinak látszólag kompromisszumoktól mentes megvalósítása lehetővé tette, hogy egy bútordarab egyszerre legyen organikus, futurisztikus és időtálló.